Egy nagy fej hagymát nagyobb darabokra pucolok, kb. két mélytányér mértékben sertésmájat kisebb csíkokra kockázok, de volt már, hogy vastag maradt és finom. Tejben áztatom be fél órára. A tejet vízzel többször jól lemosom. A hagymát olivaolajon pirítani kezdem, mielőtt fonnyadna, elkezdem a főzést. Legutóbb rögtön ráraktam 1,5 evőkanál lisztet, amitől persze kezd leégni, ezért kell a jó edény plusz hamar rárakni a májat. Ez nem lenne elég, felöntöttem vörösborral (kb. 1 deci), és felkapargattam a lisztet. Minek így a liszt? Nem tudodm, de rosszabb nem lett. A lényeg, hogy így a vörösborban fő igazából a cucc, de ettől még jó lesz. No, most hogy fő, rárakok egy kis vegyes steakborsot (durván őrölt vegyesbors), kis majorannát, sót viszont nem rakok. Az egyensúly végülis a máj keserűsége, a sózás a végén, a savanyúnak a máj és a bor, édesnek a hagyma, onami meg jó kérdés, de picit a máj, picit a fűszer. Még a boron főzve rárakok pirospaprikát, de csak a felét (1 kávéskanál), mert a többi akkor kerül rá amikor a levet elfővi. Ez is bekövetkezik előbb utóbb, ekkor már serceg, kezd leégni. Rárakok egy kis pirospaprikát és felöntöm icipici borral, ez fogja a végső krémességet beállítani, ennyire lesz híg. Épphogy beforralom vagy lehúzom közben, vagy bárhogyanis, mert már jó. Sós vízben főtt újkrumplit felnégyelek, rárakom a májat és készen is vagyunk. A tejben áztatás kiveszi a máj erős ízét a többi meg összehozza. Sokkal jobb májat még nem ettem… (végülis elég olcsó a máj, lehet hogy csodákra nem képes, de nem feltétlenül híg a leve…) Még egy: A tálaláskor kell alaposan sózni, és nem maradhat véres a máj a sütés-főzés végére.