Szeretem a marha felsálat, főleg a gömbölyű felsálat, korábban ebbő sütöttem steaket. Két okból: Egyrészt olcsóbb, mint a bélszín, hátszín, így jobb ezzel gyakorolni, másrészt a bélszínt csak elrontani lehet, ezzel szemben ha jót csinálsz felsálból, akkor tudnál dolgozni bélszínnel is.
Egy gond van, hogy felsál fronton is jelentős különbségek lehetnek minőségben, így jobb bejáratott helyről venni.

Nos, most egy 1,4 kg körüli hosszúfelsált nagyjából hártyátlanítottam, nagyjából megsóztam, és durva mozsárban őrölt borrssal borítottam, tényleg sokkal. Nem vacakoltam kéregsütéssel, helyette később, amikor kész volt a felsál, a kifolyt levekkel öntöttem fel a szószt (zöldborsos, teszínes szósz).

A sütést akarom leírni. Tehát beraktam a felsált, de kiderült, elbénáztam és 150 fokon rakhattam be de lehült vagy 50 fokra a sütő, mert kikapcsolt, tehát fél óra alatt is a maghő csak 30-ról 32 fokra nőtt. Ekkor bekapcsoltam a sütőt, úgy kb. 170 fokig fűtöttem, a maghő 45 fokra nőtt, kb 40 perc alatt. Ekkor levettem úgy 110 fokra, magő fel 52-54 fokra, újra levettem 75 fok körül, ment fel a magő, végül már csak 70 fokon nyomtam a sütőt. 1,5 óra után elérte a maghő a 60 fokot, lassacskán sütöttem még fél órát, úgy, hogy az utolsó 5 perc már 63 fokon volt.

Ekkor kikapcsoltam, pár perc múlva kiszedtem a húst, megcsináltam a szószt részben a kifolyt lével. Úgy 20 perc után 300 fokos sütőben 3-4 percig sütöttem “újra” a húst és kiszedtem. Nem steakre, hanem vékony csíkokra vágva tálaltam sós zöldborsos tejszínes szósszal és párolt zöldségekkel.