resztelt máj resztelés nélkül (mi az?)

Egy nagy fej hagymát nagyobb darabokra pucolok, kb. két mélytányér mértékben sertésmájat kisebb csíkokra kockázok, de volt már, hogy vastag maradt és finom. Tejben áztatom be fél órára. A tejet vízzel többször jól lemosom. A hagymát olivaolajon pirítani kezdem, mielőtt fonnyadna, elkezdem a főzést. Legutóbb rögtön ráraktam 1,5 evőkanál lisztet, amitől persze kezd leégni, ezért kell a jó edény plusz hamar rárakni a májat. Ez nem lenne elég, felöntöttem vörösborral (kb. 1 deci), és felkapargattam a lisztet. Minek így a liszt? Nem tudodm, de rosszabb nem lett. A lényeg, hogy így a vörösborban fő igazából a cucc, de ettől még jó lesz. No, most hogy fő, rárakok egy kis vegyes steakborsot (durván őrölt vegyesbors), kis majorannát, sót viszont nem rakok. Az egyensúly végülis a máj keserűsége, a sózás a végén, a savanyúnak a máj és a bor, édesnek a hagyma, onami meg jó kérdés, de picit a máj, picit a fűszer. Még a boron főzve rárakok pirospaprikát, de csak a felét (1 kávéskanál), mert a többi akkor kerül rá amikor a levet elfővi. Ez is bekövetkezik előbb utóbb, ekkor már serceg, kezd leégni. Rárakok egy kis pirospaprikát és felöntöm icipici borral, ez fogja a végső krémességet beállítani, ennyire lesz híg. Épphogy beforralom vagy lehúzom közben, vagy bárhogyanis, mert már jó. Sós vízben főtt újkrumplit felnégyelek, rárakom a májat és készen is vagyunk. A tejben áztatás kiveszi a máj erős ízét a többi meg összehozza. Sokkal jobb májat még nem ettem… (végülis elég olcsó a máj, lehet hogy csodákra nem képes, de nem feltétlenül híg a leve…) Még egy: A tálaláskor kell alaposan sózni, és nem maradhat véres a máj a sütés-főzés végére.

This entry was posted on June 8, 2007 at 9:59 pm and is filed under Uncategorized (Tags: ). You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.